Szögezzük le, nem volt rozsdaboglya. Kifejezetten jó állapotú, csendesen susogó motoros szépség volt. Amiért igazából ide került az a időbeli kellő távolság. Olyan régen volt már, hogy meg kell említeni. Autóbuzériám alapköve marad mindig is. Illetve a Duen adok-veszek oldaláról köszönt vissza az ismerős rendszám, egyem a szívét még mindig lábon van és rója a verseny kilométereket, de napjainkban már SP rendszámmal ;)

Nem túl hideg tél volt 96-ban, ekkor állt össze a költségvetés régi álmom megvásárlására. Irány a főváros, a Lancia specialista csapatnál találtam rá az áldozatra. A tűzpiros, külsőre teljesen gyári, viszont +50 lóerővel computeresen izmosított Lancia Delta HF Integrale jogos tulajdonosa lettem. Sajnos ebből az időszakból kevés fotóm maradt.

Ipari mennyiségű szép emlék marad bennem. Városi kergetőzés a rendőrökkel, esti hójárás a Bükkben, illegális gyorsulási verseny a Metró és az Agip benzinkút közötti útszakaszon. folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.