Megkímélve, kevés kilométerrel került hozzám az új kedvenc. Fiatalos vagány kis űrhajó, nagyon begyere.

 Én és a romantika kéz a kézben!

Snowtime

Rábaring, parabolica, 150km/h, bal tükör a korláttól centikre, libabőr!

igazi élettere a hó

Szögezzük le, nem volt rozsdaboglya. Kifejezetten jó állapotú, csendesen susogó motoros szépség volt. Amiért igazából ide került az a időbeli kellő távolság. Olyan régen volt már, hogy meg kell említeni. Autóbuzériám alapköve marad mindig is. Illetve a Duen adok-veszek oldaláról köszönt vissza az ismerős rendszám, egyem a szívét még mindig lábon van és rója a verseny kilométereket, de napjainkban már SP rendszámmal ;)

Nem túl hideg tél volt 96-ban, ekkor állt össze a költségvetés régi álmom megvásárlására. Irány a főváros, a Lancia specialista csapatnál találtam rá az áldozatra. A tűzpiros, külsőre teljesen gyári, viszont +50 lóerővel computeresen izmosított Lancia Delta HF Integrale jogos tulajdonosa lettem. Sajnos ebből az időszakból kevés fotóm maradt.

Ipari mennyiségű szép emlék marad bennem. Városi kergetőzés a rendőrökkel, esti hójárás a Bükkben, illegális gyorsulási verseny a Metró és az Agip benzinkút közötti útszakaszon. folyt.köv.

Amúgy 190-es benzines mercit szerettem volna! Kipróbáltam párat, kis motorost, nagy motorost, automatát és kézi váltóst. Végül rájöttem, nem az én világom a fotelból autózás. A bukólámpás "szögletes" Celica már régi vágyam. rally múltja miatt különösen vonzó volt számomra. Így találkoztunk először fürdetés közben félig tisztán, félig koszosan. Kicsit kopottas külsején, belsején látszott a múlt, a csikorgó indulások, visító gumival vett kanyarok. Érdekes módon a műszaki állapotát ez alig befolyásolta a majdnem 30 éves paripának, gyakorlatilag mindene működik rendeltetésszerűen. Koppanásmentes futómű, az elektromos bizbaszok (ablakok, tükör, napfénytető, ülés, hátsóablak fűtő és törlő) mind működnek, a motor húz mint a vonat. Fülig érő vigyorral szálltam ki a próbaútról. Aztabetyármindenit, ez tényleg egyben van! A keret nélküli ajtó már tényleg csak hab a tortán. Vezetett szervizkönyv és egy halom alkatrész a jutalom ha elviszem a verdát, mondja a régi tulaj. Engem meggyőzött, mármint a Celica.

Az első tankolás, háttérben a kutas egykedvűen nézi lelkes telefonos fotózásomat. 

Vásárlás után izgalommal vágok neki a hazaútnak. Vettem már 3x ennyiért "itthoni karbantartott" veteránt ami otthagyott az autópályán. Igaz csak egyszeri eset volt, de a mai napig kísért az emléke. Befekszem a vezető ülésbe, deja vu érzésem támad. Emlékeztet a Porsche 924-re, csak valahogy minden könnyedebb.

Az economy lámpa meghitt fényénél, gazdaságos fogyasztással érjük el a garázst, nyugtával dicsérjük a napot. Első útjaim egyike régi driftes cimborámhoz vezet, Ő a japó gépek jó értelemben vett szent bolondja. Na végre normális autót vettél, felkiáltással fogad. A motortért munstrálva kiszalad a száján. Ezt már szeretem! Majd a szakadó esőben megvarrja a törött első spoilert, amúgy driftes vagánysággal. Kötelező sérülés megvolt, még ha nem is te csináltad. Használd egészséggel!

Kisvártatva megérkezett az osztrák édes tesó, más néven "donor". Ő "Csipkerózsika" álmát aludta az ország közepén, Várta a herceget aki életet lehel jó pár éve mozdulatlan testébe. Na ez elmaradt, viszont apránként szinte minden porcikáját felhasználtuk a kék állapotának stabilizálásához. Ilyen felni, olyan felni :-) Gyönyörű belső, apró külső hibák, de hát ebben a korban ezeket már nem illik észrevenni.

Az is kiderült, hogy tisztára eredeti!

APA KEZDŐDIK!

Most pedig következzen a kék helyreállításának szélmalomharca, melyet mazohista örömmel csinálok.

 enterior:

Világoskék műbőrrel áthúzott első ülésekre már a hazaúton rápenészedtem. A fehér donorból komplett átugrott a GYÁRI kárpit. Legnagyobb királyság a derék és oldaltámasszal kombinált sportülés, persze motoros.

az ördög a részletekben lakozik...hamusból italtartó!

Kormány, váltásjelző bioptron lámpa.

exterior:

Apránként módosul. Avatatlan szem észre sem veszi a változást, pedig folyamatosan fehéredik első lökössel kezdődött és tető festésével végződött.

 Némi lakatolás ráfért, de a doblemez teljesen ép.

Felni csak OZ.

és lőn világosság...

motor:

Végre összeállt, stabilan bírja a gyűrődést :)

futómű:

Felni OZ racing, sportrugó, sportosabbra hangolt gátlók 

2015-től gyakorlatilag gondmentesen falta a kilométereket, folyamatos résztvevője veterán találkozóknak, hegyi felfutóknak :) 2015.Veterán Hegyi OB.kat.III.hely. 2016.Veterán Hegyi OB.kat.I.hely.Bajnok!

Veterán túrán 

Téli időszámításra átgumizva. Rendeltetésszerű használatban :-)

Remek társaságban!

2015 MAVAMSZ Veterán Hegyi Felfutó OB. kat. III.hely

2016:

2017: 

és garázsjárat, téliálom

A fedő story, Anyának is legyen saját veterán autója. Szivem ez csak a Tied lesz, én nem fogom vezetni. Csak akkor megyek a közelébe, ha elviszel egy körre , vagy karban kell tartani. Projektfelelősként a szokásos köröket kezdem futni, nézem a öreg autókat a neten. Közben körvonalazódik mit is keresek. Legyen coupe, 30 év fölötti, lehetőleg gyári állapotú, műszaki és rendszám legyen, OT nem kötelező.

A kör szűkült: Triumph TR7, Fiat X1/9, Datsun 280Z, Ford Capri és Porsche 924

Miért pont ők? Nincs rá épeszű magyarázat, csak! Szinte az összes élőben megnézett autóban csalódtam. A pécsi historic EB-ről hazafelé jövet megnéztem a hirdetésben legjobb állapotú Porsche-t. A 924 egyértelműen rám nézett, még útban hazafelé eldöntöttem kell egy ilyen lapos valami.

Fölgyorsultak az események, telefon a Porsche gazdájának. sikeres eredetvizsga után kp-ban fizetek. Uccu vonattal a Fővárosba, eredetvizsga OK, Biznisz megkötve. Befeküdtem a vezetőülésbe, irány haza. Gép remekül húz, futómű jó feszes semmi koppanás zörgés. Ideális körülmények, 20 km. megtétele után örömömben gondoltam küldök az Asszonypajtásnak mms-t, hogy már úton vagyok hazafelé egy hófehér Porsche-val. Telefonnal lepattintom a műszerfalat, de elküldeni már nem sikerült.

Houston we have a problem! A Hófehér Porsche 924 motorja gyakorlatilag előjel nélkül, végleg kilehelte a lelkét. Telefon a régi tulajnak, egyezkedés, majd több órás kényszerpihenő az autópályán. Tréleren vissza a kocsit, vissza kp-t, majd vert seregként újra vonattal haza. Otthon a finom vacsorát gyászos hangulatban költöttem el, de legalább minimális veszteséggel nyugtáztam a napot.

Lassan olyan kóros elmeállapotba kerültem, hogy már mindenhol 924-t láttam, kerestem, kutattam. A magyar 924 kudarca nem térített el, simán beleszerettem az orrmotoros Porsche-ba. Az itthoni jó állapotú példányoktól elment a kedvem, irány nyugat. Németországban élő Hugi jóindulatát és férje német tudását kihasználva vett új lendületet  a 924 projekt. Újból a netet bújtam, kiválasztottam néhány megfelelőnek tűnő példányt. Ismét vonatra szálltam a hunok eltökéltségével! Kiérkezésem és egy áttelefonált nap után nekiindultunk becserkészni a következő áldozatot. Több megnézett 924 után rá kellett jönnöm ott sincs kolbászból a kerítés, bár a német átlag kocsik jobbak mint a nálunk "karbantartott"-nak mondott jószágok.

Ezt a szép mohazöldet az elporladt kédergumik miatt nem hoztam el. Majd ezer kilométer és több megnézett autó után ránk mosolygott a szerencse. Északon találtunk egy Le Mans sondermodelle-t. Aludtunk rá egyet és másnap visszamentünk érte. Sajnos a sógor autója az út felénél másképp gondolta, szerencse huss. Már megint lerobbantunk, csak most a német autópályán tartottunk kényszerpihenőt. Ekkor minden épeszű ember hazagyalogolt volna és belátja az intő jelek alapján, nem szabad több energiát fektetni a 924 projektbe.

 A német autópályán lepukanni még rosszabb mint nálunk, mert azon a szakaszon pont nem volt semmilyen sebességkorlátozás. Pár méterre ácsorogni a 200 km/h fölött száguldozó kocsik mellett, elég félelmetes dolog. Hogyan tovább? Én harakirit fontolgatok, de a kis bicskámmal ez is sokáig fog tartani. Sógor nyugodt, mondta autóklubtag minden meg lesz oldva... hát hittem is, de inkább nem. Az ADAC küldött díjmentes trélert, ami elvitt a legközelebbi márka szervizbe. Ott közölték, másnapra kész a kocsi, ennek költsége minket terhel. Grátisz vagy fizetik egy napi szállásunkat a közeli sok csillagos szállodában, vagy folytatjuk sürgős utunkat és adnak csereautót egy napra (kilométer korlátozás nélkül)! Utóbbit választottuk, ez itt más világ, de mintha másik bolygón lennénk.

 Na kérem evvel a kályhaezüst kombival folytattuk az utunkat. A célállomásnál Porsche 924 Le Mans 1980-ban kiadott 1002 db.-os limitált széria egyik garazsírozott példánya várt. Föllelt állapot: másfél év műszaki, egy év garancia a frissen fölújított motorra, új kipuff rendszer alatta. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen autó amire azt mondtam, akkor is hazaviszem, ha nem indul be. Sógor a háttérben mosolyogva kérdi. Na megtaláltad? Nem válaszolok, csak áhítattal nézem a vágy tárgyát. Szép egészséges illesztési hézagok és egy-két használatból fakadó hiba jellemezte a géptestet. A hideg motor pöcc-röff, ez volt az első példány aminek működött a hidegindító rendszere. A repedésmentes műszerfal pedig csak hab a tortán! Csomagolják, visszük!

 Ideiglenes rendszámba csomagolva, go home! Vissza a félúton lévő márkaszervizhez, de a kocsi csak másnap lesz kész. Közeli panzióban pár euróért megaludtunk, este a helyi görög étteremben ünnepeltük a Le Mans vásárlást. Közben a család fölváltva érdeklődött telefonon kényszerpihenőnk miatt. Tele hassal, ouzó-tól vidám hangulatban nem győztünk érzékeltetni nehéz sorsunkat. Másnap a kölcsön verdát leadva, megjavított autónkat felvéve indutunk hazafelé. A helyi benzinkutas tankoláskor megdicsérte a jó bőrben lévő 924-t, majd érdeklődött, hogy a hétvégi veterános bulira jöttünk-é mert nagy parádé várható. Ekkor találkoztunk fiatalságom egyik ikonjával

Elszántan vágtam neki a hazaútnak, hiszen a magyar 924 pár kilométer után kidőlt a sorból. Folyamatos vándorlásban a szemem, vízhőfok-rendben, olajnyomás-rendben, töltés-rendben. Faltuk a kilométereket, haladtunk hazafelé napsütésben, stauban, és olyan esőben, hogy szinte tengeralattjáróban éreztem magam.

Az ördög nem alszik. A sógor aki mögöttem jön, villog dudál, integet vadul. Bakker kezdek sápadni, mi a bánat történt már megint. Nézem a műszereket, vízhőfok-ok, olajnyomás-ok, töltés-ok. Egyre jobban integet, álljak meg azonnal, győz a józan ész, megállok. Szétnézek, már megint az autópályán dekkolunk. A pánik oka a  kipufogóvég lekonyulása, nem törött le teljesen csak ott figyelt lefelé. Gyorsan lecsavartam, be a csomagtartóba. Kötelező hiba megvolt, most már tényleg uccu haza.A fehér új családtag (a lekókadt kipufogóvéget leszámítva) gyakorlatilag hiba mentesen abszolválta az 1500km.-es hazautat.

Itthon átvizsgálás után, hengerfej felújítás, szélvédő, üzemanyag szivattyú, 4 teleszkóp, első üléseken kárpitjavítás, felnipolírozás és olajcsere következett. Majd egy komolyabb alsó-felső takarítással abszolválta az OT minősítést és a KPM vizsgát.

Forgalomba helyezés nagy öröm, hosszú projekt végét koronázza meg. Rendszám: hungarikum, két betű, négy szám, mint régen!

Sok rendezvényen volt hű cimbora, több trófeát is nyertünk vele. Mennie kellett, már láthatáron az új projekt!

Eladás után világhíres lett:

http://retrovasak.hu/kereknyom-porsche-924-le-mans-edition/

A Wikipédián Porsche 924 Le Mans etalon lett

Ismét veteránt kerestem, valami rallyhoz közel álló paripán törtem a fejem. Ekkor figyeltem föl a az R5 első szériás megkímélt példányára.

Kopasz kis ördögként álldogált az udvaron. Persze az asszony szeme egyből megakadt a rozsdától hőlyagosodó sárvédőíveken, nyugtatgattam, hogy semmi gáz úgyis le lesz vágva az a rész:)  Cél a Gr.2 verzió életre keltése volt. Nagy lökhárító, szélesítések, széles felni, nagy motor , stb.

Sikerült beszerezni a nagy tesó cuccait, rögtön nekiláttunk faragni.

Pár hónap elteltével összeállt a verda. Rengeteg veterán találkozón és túrán öregbítettük hírnevét.

Pár év elteltével, illetve a következő  rozsda rügyezésnél több donor felhasználásával született újjá. Így utcai állapotában nekem sokat veszített varázsából, Gr2. külsővel volt igazi kedvenc. Élénkpirosan fejezte be nálam pályafutását.

Itt azok a paripák vannak amik valami különös oknál fogva mindig a második sorban álltak. Szinte fellelt állapotban lettek továbbadva.

Na ez a projekt igazi zsákutca volt. Kosárban vettem, "na ezzel pont átbasztak". Lakatolás után az első összerakásnál derült ki, hogy szinte az autó fele hiányzik. Talán versenyautó még kijött volna belőle, rengeteg biz-baz hiányzott :-(

Gyüjtögesse más végeláthatatlanul az alkatrészeket, a GT-nek mennie kellett.

◊  ◊  ◊

Szépreményű Escortom sorsa jól indult, de ő a válság gyermeke. Csak annyi volt a bűne, hogy rossz helyen volt, rossz időben.

Gyakorlatilag egyszerűbb volt Renault R5 első szériát venni sok vizsgával mint válság idején önteni a pénzt a projektbe. 

Árokjárás után sérülten likas hűtővel került hozzám.

Szintbehozva, kiegyengetve.

Szintbehozva, kiegyengetve.

Az Alfa bordó nem igazán jött be nekem, így lett Ferrari piros.

Az Alfa bordó nem igazán jött be nekem, így lett Ferrari piros.

Iodsárga lámpasorral, front ültetéssel és RonalA1 felnivel kiegészítve.

Iodsárga lámpasorral, front ültetéssel és RonalA1 felnivel kiegészítve.

Kívül-belül újra régi fényében tündökölve rótta a "verseny" kilométereket.

2006 Yetro Mátra Túra beszámoló:

A rajt elõtti nappal kezdeném a történetet. Az udvaron pöpec módon kipucolva frissen ültetett futóművel állt a paripám, csurig tankolva.
Izgultam, hogy bírni fogja é a gyürödést, hát kihoztam egy tesztkörre. Jól sikerült, kb. 2 kilométer megtétele után a púpos aszfalton felütöttem a kipufogót. sajna eltört mind a két kipuff leömlõ öntvényem.
Ott álltam a nagy magyar valóságban kipufogótlanúl.
...és most honnan a bánatos faxból kerítek leömlõt péntek délben 82-es GTV-hez?
Boltban kizárt, hogy legyen. Maradnak az Alfás cimbik....telefon.Haver mondja, van neki két garnitúra Tömítés úgyan nincs, de majd pasztával a régi, csak kibírja a hétvégét. Irány a szerelő, mert nekem most erre nem lesz időm, dolgom ezer, csinálja gyorsan gyorsan. Estére kész a vas, nem ciceg a motortér, alig várom a holnapot!

A rajt napja! Tökéletes minden klappol. a fővárosban öröm látni a rengeteg Alfetta GTV-t. Hatot számolok össze, de van aki csak nézelődni jött. Meg is jegyzik: Népautó, persze vihogunk. Közeleg a rajt pillanata, barátunkért külön izgulunk az itinert nézve, mert nem müxik a kilométer órája, így a számláló nélkül kell boldogulnia.
Elrajtolunk, alfás kollégával az első feladat utáni 5 kilométeren négyszer találkozunk szembe, na ez jól kezdődik. Később gyakorlatilag egymást kerülgetve abszolváltuk a távot. Mátrában egy jobbos fordulásnál becsúsztunk a vízlevezető árokba, kövér gázzal vissza az aszfaltra. Semmi gond, jó hangulatban folytatjuk a vetélkedést. A gyertyatekerő erőpróbán Mátra sportkocsi pörgeti magát! Hatalmas apró kavicsos parkoló adta magát, már forogtunk is parkettán a GTV-vel. Barátom mondja még 1X, most veszi videóra, pechjére szélirányba áll. Kíváncsi vagyok a porfelhőtől mi látszik? A hajsza fojtatódik a parádsasvári hegyi felfutó akkor még tükörsima betonján, szinte fejből tudom supermotoval ezerszer megcsináltam oda-vissza. Kár, hogy a végére elfogy teljesen a fék, fölforrt az öreg dot 3, ja és a kilométeróra se mutat semmit, már kezdek elkeseredni mikor pihenő következik. Műszerfal szét-össze, hála istennek üzemel, a pihenő után a fék is visszahűlt. A feladatok fogynak., Hegyi szerpentinen alfás cimborával vívunk, nagy a harc, hátsókerék hajtás vív az első kerekessel.  Kilinccsel előre fűzzük a kanyarokat, de a két jármű közötti táv szinte nem is változik. A végén jót nevettünk a veszett tempón, egyikünk se hagyta magát.

Az első napi célban hideg sör és cimborák várnak. Sírva-röhögve tárgyaljuk a nap eseményeit.
Na ennél a pontnál nagyon bántam, hogy csak 1 napra jöttünk.

Köszönet a rendezõknek a szervezésért, a remek útvonalért! Jövõre, veletek, ugyanitt!

A hozzám hasonló autóbolondok nem érik be eg szimpla utcai autóval. Jürgenwagen, ugyanmár legyen Alfa Romeó, na az már valami. Jó kapcsolatot ápoltam a szerelővel, mert kellett :) Mikor már a sima alfázás nem elégített ki, rájöttem az öregautózás lesz a megoldás. A szokásos "megnézekpáratmindsz@r" körök megfutása után találtam is egy remek Sprintet, bár kicsit Need For Speed hangulatú volt a jármű. 

Jó alap, bár rengeteg hőálló ezüst az utastérben. Az előző tulaj fiatalítani akarta a paripát, ennek érdekében nem riadt el semmitől, nagyfelni, vágott rugó, startrek kormány piros bőrbe bújtatva, kályhaezüst festék az utastérben, műszerfal alatt ledvilágítás, és treplemez a szőnyegre szegecselve. Szóval nagy a bajusz!

Összevásároltam hozzá rengeteg antik a tartozékot, mindjárt jobban mutatott mint a treplemezesszőnyegtuning. A műanyaglökhárítós változatot gyakorlatilag visszaalakítottam az első szériás Veloce Sprint modellé. 

Korhű felni, króm lökös, első szériás hűtőrács és lámpasor kint és belül szinte gyári állapot.