Ismét veteránt kerestem, valami rallyhoz közel álló paripán törtem a fejem. Ekkor figyeltem föl a az R5 első szériás megkímélt példányára.

Kopasz kis ördögként álldogált az udvaron. Persze az asszony szeme egyből megakadt a rozsdától hőlyagosodó sárvédőíveken, nyugtatgattam, hogy semmi gáz úgyis le lesz vágva az a rész:)  Cél a Gr.2 verzió életre keltése volt. Nagy lökhárító, szélesítések, széles felni, nagy motor , stb.

Sikerült beszerezni a nagy tesó cuccait, rögtön nekiláttunk faragni.

Pár hónap elteltével összeállt a verda. Rengeteg veterán találkozón és túrán öregbítettük hírnevét.

Pár év elteltével, illetve a következő  rozsda rügyezésnél több donor felhasználásával született újjá. Így utcai állapotában nekem sokat veszített varázsából, Gr2. külsővel volt igazi kedvenc. Élénkpirosan fejezte be nálam pályafutását.

A bejegyzés trackback címe: